Szeptember 13-án parlamenti választást tartanak Svédországban, ahol a Jimmie Akesson vezette Svéd Demokraták először kaphatnak miniszteri tisztségeket, ha a jobboldali blokk ismét kormányt alakít. Bár a közvélemény-kutatások jelenleg Magdalena Andersson szociáldemokratáinak előnyét mutatják, a két politikai oldal között rendkívül szoros verseny várható.
A legutóbbi, 2022-es választás után a Szociáldemokrata Párt szerzett ugyan legtöbb mandátumot, de nem tudott kormányt alakítani, mert a jobbközép-liberális Mérsékelt Párt (Ulf Kristersson vezetésével) összefogott a Kereszténydemokratákkal, a Liberálisokkal és a Svéd Demokratákkal. Ezek a pártok az úgynevezett Tidö-kastélyban írták alá együttműködési megállapodásukat, amelynek értelmében a Svéd Demokraták – addig politikai karanténban – kívülről támogatták a Kristersson-kormányt.
Az idei választás előtt Kristersson már azt közölte, hogy amennyiben a jobboldal ismét többségbe kerül, a Svéd Demokraták nemcsak kívülről támogatnák a kormányt, hanem miniszteri posztokat is kapnának. Ez a lehetőség jelentős figyelmet kapott a svéd és a nemzetközi médiában, hiszen a párt eddig nem volt tagja a kormánynak. A közvélemény-kutatások szerint a baloldali blokk összesített támogatottsága jelenleg 50,8–52 százalék, míg a jobboldali tömb 44,6–49 százalékon áll, de az utóbbi hetekben a jobboldal erősödését mérték.
Az SD annak ellenére a legerősebb jobboldali párt, hogy a választás előtti héten kiderült: egyik parlamenti munkatársuk szoros kapcsolatot tartott fenn orosz szereplőkkel, és oroszbarát narratívák terjesztéséről egyeztetett velük. Az eset miatt a szociáldemokraták a parlament alkotmányügyi bizottságához fordultak, és vizsgálatot kértek a miniszterelnöktől.
A jobboldali Tidö-pártok a kampányban főként közbiztonsági, migrációs, oktatási és egészségügyi kérdéseket hangsúlyoznak. A Mérsékelt Párt azt ígéri, hogy folytatják a szigorúbb migrációs politikát és a bűnszervezetek elleni fellépést, a Liberálisok az oktatás megreformálására, a Kereszténydemokraták az egészségügy fejlesztésére törekednek, míg a Svéd Demokraták kormányzati pozícióból is szigorítanának a migrációval szemben, fő üzenetük a közbiztonság erősítése.
A baloldali blokk szintén négy pártból áll, de közöttük nincs annyira szoros együttműködés, mint a Tidö-pártoknál. A legnagyobb támogatottságú párt továbbra is a Magdalena Andersson vezette Szociáldemokrata Párt, amely a kampányban kiemelten hangsúlyozza, hogy megakadályozná a Svéd Demokraták hatalomra kerülését, és a jobboldali fordulattal szemben a svéd jóléti állam visszaépítését ígéri. Emellett szigorúbb fellépést ígérnek a bűnszervezetekkel és a migrációval szemben, például egy úgynevezett „svéd maffiatörvény” bevezetésével.
A baloldali pártok közül a Környezeti Párt – A Zöldek és a Centrum Párt főként klímavédelmi, zöldenergiás átállást sürget, míg a Baloldali Párt a lakhatási válságot kezelné és a munkavállalói jogokat erősítené. A baloldal adócsökkentések helyett jóléti kiadások növelését és magasabb adókat ígér a magasabb jövedelműek számára.
A választás után összetett koalíciós tárgyalásokra lehet számítani. A baloldalon például a Centrum Párt nem támogatna olyan kormányt, amelyben a Baloldali Párt is részt vesz, míg a Baloldali Párt miniszteri pozíciókat követel. A jobboldali blokkban a Tidö-megállapodás szerint mind a négy párt része lehet a kormánynak, de viták várhatók arról, mennyi miniszteri posztot kapjon a Svéd Demokraták, főként, hogy Akesson pártja akár az öt legerősebb minisztériumból hármat is magának követelne.
Felmerült egy harmadik opció is: a blokkpolitika helyett olyan centrista kormány létrehozása, amelyben sem a Baloldali Párt, sem a Svéd Demokraták nem kapnának helyet. Ezt főleg a Centrum Párt támogatja, de a jelentős gazdasági és ideológiai különbségek miatt nehezen lenne stabil egy ilyen koalíció.
Forrás: Index
