„Létrejött a megállapodás a trilógusban.” Ezt a mondatot szinte minden nagy uniós jogszabályról szóló hírben olvasni, legyen szó a mesterséges intelligenciáról, az egységes töltőcsatlakozóról vagy a digitális euróról. A kifejezés mégis kevesek számára világos. Pedig a trilógus az a pont, ahol egy uniós javaslatból ténylegesen szabály lesz, és ahol eldől, hogy a végleges szöveg mennyiben hasonlít majd az eredeti tervhez.
Három intézmény egy asztalnál
A trilógus neve a görög „tri”, azaz három szóból ered, és egy nem hivatalos, zárt egyeztetést jelöl az unió három intézménye között. Az egyik fél az Európai Parlament, amelynek tagjait az uniós polgárok közvetlenül választják. A másik az Európai Unió Tanácsa, ahol a tagállamok kormányai ülnek, és a nemzeti érdekeket képviselik. A harmadik az Európai Bizottság, amely a jogszabályt eredetileg javasolta, és a tárgyalásokon közvetítőként, egyben a javaslat gazdájaként vesz részt.
Az uniós törvényeket a Parlament és a Tanács közösen hozza meg, egyenrangú félként. Egyik sem tudja a másik nélkül elfogadni a jogszabályt, ezért közös szövegben kell megállapodniuk. A trilógus ennek a megállapodásnak a színtere.
Miért van rá szükség?
Egy uniós jogszabály útja a Bizottság javaslatával kezdődik. Ezt követően a Parlament és a Tanács külön-külön kialakítja a saját álláspontját: a Parlament a szakbizottságokban és a plenáris ülésen módosításokat fogad el, a tagállamok pedig a Tanács munkacsoportjaiban és a miniszteri üléseken egyeztetnek. A két álláspont szinte mindig eltér egymástól, hiszen a képviselők és a kormányok más szempontokat tartanak fontosnak.
Az alapszerződések szerint ilyenkor a két intézmény több olvasatban, hivatalosan küldözgetné egymásnak a szöveget, ami hónapokig vagy évekig is eltarthatna. A trilógus ezt a folyamatot rövidíti le. A felek tárgyalóküldöttei leülnek egymással, és közvetlenül keresnek kompromisszumot. Ennek köszönhetően ma az uniós jogszabályok nagy többsége már az első olvasatban elfogadásra kerül, jóval gyorsabban, mint korábban.
Kik ülnek az asztalnál, és hogyan zajlik?
A Parlamentet a jogszabályért felelős előadó képviseli, vagyis az a képviselő, aki az ügyet a szakbizottságban végigvitte, mellette pedig a nagyobb frakciók úgynevezett árnyékelőadói ülnek. A Tanács nevében a soros elnökséget betöltő ország minisztere vagy nagykövete tárgyal, aki a tagállamoktól kapott felhatalmazás keretein belül mozoghat. A Bizottságot az illetékes biztos vagy egy magas rangú tisztviselő képviseli.
A tárgyalások alapja az úgynevezett négyoszlopos dokumentum. Ebben egymás mellett olvasható a Bizottság eredeti javaslata, a Parlament álláspontja és a Tanács álláspontja, a negyedik oszlopba pedig a születő kompromisszum kerül. A nagyobb jogszabályoknál ez a dokumentum több száz oldalas is lehet, és a felek gyakran hónapokon át, több fordulóban dolgoznak rajta. A politikai szempontból legérzékenyebb kérdések rendszerint az utolsó, sokszor éjszakába nyúló tárgyaláson dőlnek el.
Mi történik a megállapodás után?
A trilógusban kötött megállapodás még nem törvény. Ez az a pillanat, amikor a hírekben arról olvasunk, hogy „politikai megállapodás született”. Ezt követően a szöveget jogi-nyelvi szempontból véglegesítik, lefordítják az unió 24 hivatalos nyelvére, majd a Parlamentnek plenáris ülésen szavazással, a Tanácsnak pedig formálisan is el kell fogadnia. A jogszabály csak ezután jelenik meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és ettől az időponttól kezdődnek a határidők, például az, hogy mikortól kell alkalmazni, vagy mennyi idő áll a tagállamok rendelkezésére az átültetésre.
A hivatalos jóváhagyás többnyire formalitás, hiszen a tárgyalók a saját intézményük támogatásával kötik meg az alkut. Előfordult már azonban, hogy egy trilógusban elért megállapodás a szavazáson elbukott, vagy egyes tagállamok utólag visszaléptek, és a tárgyalásokat újra kellett nyitni.
Miért bírálják?
A trilógus hatékony, de sok bírálat éri. A legfőbb kifogás az átláthatóság hiánya: a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak, nyilvános jegyzőkönyv nem készül, és a közvélemény sokszor csak a kész megállapodásról értesül. Így nehéz nyomon követni, melyik fél milyen engedményt tett, és kinek az érdeke érvényesült.
Bírálják azt is, hogy a gyakorlatot az alapszerződések nem is említik, az intézmények közötti megállapodásokon alapul. A végső kompromisszumot egy szűk kör alakítja ki, a többi képviselő és a nemzeti parlamentek pedig csak a kész szöveget kapják meg, amelyet már alig lehet módosítani.
Az átláthatóság ügyében fontos lépés volt az Európai Unió Törvényszékének 2018-as ítélete, amely kimondta, hogy a trilógus-dokumentumok főszabályként nem titkosak, és az állampolgárok kérhetik a kiadásukat. Ez javított a helyzeten, a tárgyalások azonban továbbra sem nyilvánosak.
Miért érdemes figyelni rá?
A trilógus az a pillanat, amikor egy javaslatból valódi szabály lesz. Ha egy hírben azt olvasod, hogy valamiről „megállapodtak a trilógusban”, akkor a szabály tartalma lényegében eldőlt, és jellemzően egy-három éven belül a mindennapjainkban is érezhetővé válik. A Kisokos cikkeiben ezért gyakran hivatkozunk erre a lépésre: ez jelzi, hogy egy tervezett változásra már valóban számítani lehet.
Röviden
- Mi a trilógus? A Parlament, a Tanács és a Bizottság zárt egyeztetése egy jogszabály végleges szövegéről.
- Miért fontos? A legtöbb uniós törvény tartalma itt dől el.
- Törvény már a megállapodás? Még nem: a Parlamentnek és a Tanácsnak hivatalosan is meg kell szavaznia.
- Mi a gond vele? Kevés az átláthatóság, bár a dokumentumok kikérhetők.
