Giorgia Meloni kormánya szeptember 4-én átlépte a 1413. hivatali napot, és ezzel megdöntötte Silvio Berlusconi második kabinetjének 1412 napos rekordját. Az olasz kormány így az ország történetének leghosszabb ideig megszakítás nélkül hivatalban lévő kabinetje lett.
A rekord azonban nem zárta le a vitát arról, hogy Meloni politikailag is Berlusconi örökösének számít-e. Az olasz politika két kutatója, Daniele Albertazzi és Roberto D’Alimonte eltérő oldalról válaszolt erre a kérdésre.
Albertazzi, a Surrey Egyetem politológus professzora szerint a hosszú hivatalban maradás önmagában kevés ahhoz, hogy Meloni Berlusconi történelmi utódjának számítson. Úgy látja, Berlusconi a kilencvenes évek elején alapvetően formálta át az olasz jobboldalt, amikor a régi pártrendszer összeomlása után felismerte a szétszórt jobboldali szavazótábor lehetőségét.
A professzor szerint Berlusconi hozta létre azt a választási szövetségi logikát, amelyben a posztfasiszta jobboldal és az északi Lega közös koalícióban indulhatott. Albertazzi úgy fogalmazott, hogy a vezetők, a pártméretek és a nevek változtak, de a politikai táborok és a jobboldali együttműködés szerkezete megmaradt.
D’Alimonte, a római LUISS oktatója a választási rendszer oldaláról közelített. Felidézte, hogy az 1993-as Mattarella-törvény a korábbi arányos rendszert egy túlnyomórészt többségi elemekre épülő vegyes rendszerrel váltotta fel. Szerinte Berlusconi érdeme az volt, hogy felismerte: az új szabályok a kétpólusú versenyt segítik.
„Berlusconi ügyessége abban állt, hogy felismerte, hogyan fog működni az új rendszer” – mondta D’Alimonte. Szerinte a Második Köztársaság bipolarizmusa egyszerre született meg a választási reformból és Berlusconi politikai fellépéséből.
Meloni ezzel szemben kész koalíciót örökölt. Albertazzi szerint a Fratelli d’Italia úgy nőtt meg, hogy közben a jobboldali szövetség már létezett, és a miniszterelnök ezt a szerkezetet használta ki. A szakértő emlékeztetett arra is, hogy korábban Matteo Salvini volt a legerősebb szereplő a táborban, Meloni pedig elfogadta ezt a helyzetet.
D’Alimonte szerint Meloni azért is hasonlít Berlusconi stratégiájára, mert továbbra is olyan választási rendszert akar, amely győztest és stabil parlamenti többséget hoz. A szenátus szeptember 15-én elfogadta azt az új választási törvényt, amely vegyes rendszert vezetne be: alapvetően arányos lenne, de többségi bónuszt adna annak a koalíciónak, amely legalább 42 százalékot szerez.
Ha egyik oldal sem éri el ezt a küszöböt, a mandátumokat arányosan osztanák el. D’Alimonte ezért „kétarcú” rendszerként írta le az új szabályokat, mert azokból kétpólusú és többpólusú eredmény is kijöhet.
A jelenlegi jobboldali szövetségben azonban egy új szereplő is feszültséget okozhat. Roberto Vannacci 2026 februárjában szakított a Legával, és megalapította a Futuro Nazionalét. A YouTrend szeptember eleji felmérése 7,9 százalékra mérte a pártját, miközben a Forza Italia 7,1, a Lega pedig 4,4 százalékon állt.
Albertazzi szerint Vannacci a jobboldal radikálisabb szavazóira épít, és Melonitól azt próbálja elvenni, hogy ő képviselje egyedül a keményebb vonalat. A professzor úgy látja, a korábban szélsőségesnek tartott nézetek nagyobb nyilvánosságot kaptak, és Vannacci erre a térre lépett be.
„Meloninak szüksége van a Legára és a Forza Italiára” – mondta Albertazzi. Hozzátette, hogy ha ezek a pártok túl gyengék lesznek, a jobboldali szavazók egy része Vannacci felé fordulhat.
Albertazzi szerint a miniszterelnöknek ugyanakkor előnyös lehetne, ha még azelőtt tartana választást, hogy a Futuro Nazionale tovább építi szervezetét. Meloni szeptember 16-án azt mondta, ki akarja tölteni a jelenlegi parlamenti ciklust, és nem készül előrehozott választásra.
A két szakértő abban is egyetértett, hogy Meloni személyében erősebb pártvezető, mint Berlusconi volt. D’Alimonte szerint ma ő a jobbközép koalíció vitathatatlan vezetője, és Matteo Salvini, illetve Antonio Tajani sem tudta megkérdőjelezni a pozícióját.
Albertazzi végül azt emelte ki, hogy Meloni kormányzása több ponton pragmatikusabb lett, mint amit ellenzékben sugallt. Szerinte a strandkoncessziók tulajdonosaival, a taxisokkal, a közjegyzőkkel és más beágyazott érdekcsoportokkal sem vállalt nyílt konfliktust, miközben a migrációs politikában és néhány LMBTQ-kérdésben jobbra mozdult.
A professzor szerint Meloni négy éve alatt nem változott meg érdemben az a gazdasági és társadalmi szerkezet, amelyet Berlusconi idején is láttak, miközben az Egyesült Államokhoz és a NATO-hoz fűződő viszony fontossága is megmaradt.
Forrás: Index
