Norvégia és nyugati szövetségesei szerint Oroszország Svalbard körül tesztelheti a NATO-t, miközben Oslo erősíti az északi szigetcsoport védelmét. A félelem a jeges-tengeri terület stratégiai helyzete és a Barentsburg körüli orosz lépések miatt nőtt meg.
A norvég hatóságok és katonai elemzők attól tartanak, hogy Moszkva a különleges jogi státuszú szigetcsoportot használhatja fel nyomásgyakorlásra. Az európai hírszerző szolgálatok azt is gyanítják, hogy Oroszország vizsgálja a Svalbard körüli stratégiai vizek alatt futó adat- és kommunikációs kábeleket.
Oslo közben jelentős összegeket fordít a sérülékeny infrastruktúra védelmére, és evakuálási tervet is kidolgozott a legsúlyosabb esetre. Tore Sandvík norvég védelmi miniszter a Politicónak azt mondta, hogy Oroszország „számos kreatív és agresszív módszert” használ provokációra és hibrid fenyegetésekre.
Svalbard teljes egészében Norvégia fennhatósága alá tartozik, de a Spitzbergák főszigetén orosz lakosú település, Barentsburg is működik. A helyzet alapját az 1920-as Svalbard-szerződés adja, amely elismerte Oslo szuverenitását, ugyanakkor egyenlő jogot adott az aláíró államoknak a gazdasági erőforrások kiaknázására.
A szerződés azt is kimondta, hogy a szigetcsoport nem szolgálhat katonai célokat, ezért tilos haditengerészeti bázisokat és támaszpontokat építeni. A hidegháború csúcsán nagyjából 2400 szovjet állampolgár élt ott, ami a teljes lakosság 70 százaléka volt.
Tavaly Barentsburgban mintegy 350 ember élt, működött egy orosz konzulátus, és orosz mobilhálózat is üzemelt. A helyi orosz tisztviselők az utóbbi időben haditengerészeti kötődésű ifjúsági szervezetekkel, rakétagyakorlatokkal és katonai parádékkal is provokálták a norvégokat.
Különösen nagy felháborodást váltott ki Norvégiában, hogy 2024-ben közvetlen tengeri járatokat indítottak Oroszországból Barentsburgba az Orosz Földrajzi Társaság szervezésében, kikerülve a norvég szárazföldi ellenőrzést. A társaság elnöke jelenleg a volt orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu, és a szervezet tavaly irodát nyitott a Spitzbergákon.
Kari Aga Myklebost, a Norvég Sarkvidéki Egyetem professzora szerint ezek „szürke zónás provokációk”, amelyek olcsón mutatják meg az orosz jelenlétet, és folyamatosan megkérdőjelezik Norvégia joghatóságát.
Idén tavasszal norvég, brit és amerikai erők orosz kutató- és katonai hajókat értek tetten Svalbard partjainál, amelyek egy titkos, tenger alatti kábelvágó fegyvert teszteltek. A barentsburgi fejlesztéseket irányító állami Trust Arktikugol 2025-ben 1,89 milliárd rubel, vagyis körülbelül 20 millió euró állami támogatást kapott az orosz költségvetésből.
Svalbard stratégiai értékét a földrajzi fekvése adja. A szigetcsoport mindössze 1000 kilométerre van a Kola-félszigettől, ahol az Északi Flotta állomásozik, és ahol az orosz tengeri nukleáris elrettentő erő, köztük a másodlagos csapásmérő atom-tengeralattjárók csaknem kétharmada található.
Stale Ulriksen, a Norvég Haditengerészeti Akadémia oktatója szerint Oroszország katonailag viszonylag könnyen elfoglalhatná a szigetcsoportot és a reptereket egy elit ejtőernyős egységgel, de egy nyílt támadás azonnal aktiválná a NATO kollektív védelmi rendszerét.
Myklebost szerint ennél valószínűbb forgatókönyv egy hibrid válsághelyzet, amelyben Moszkva mesterségesen előidéz egy súlyos balesetet vagy humanitárius katasztrófát Barentsburgban. Ebben az esetben Oroszország a helyi orosz lakosok védelmére hivatkozva „válságkezelő” és „humanitárius” egységeket küldhetne a szigetre.
A norvég kormány és a katonai vezetés drasztikus fejlesztési programot indított, miközben a svalbardi kormányzó-helyettes évente négyszer találkozik az orosz konzullal a stabilitás fenntartása érdekében.
Forrás: Index
